Márciuska-készítéssel várták a tavaszt
Öt nagy asztalon öt fajta alapanyag - és szorgos gyermekkezek, lelkes tekintetek, izgatott arcok és élénk gyermekzsivaj - ennyi a jó kedélyű, autentikus tavaszváró összetétele.
A Borókagyökér Egyesület a tavalyhoz hasonlóan idén is megtartotta tavaszváró kézműves foglalkozását és a helyszín sem változott: a Vécsey-palotában készültek a márciuskák.
A márciuska olyannyira sajátos hagyomány, hogy a román kultúra mellett csak a bolgárban ismert még. A román folklór szerint egy szép napon a Nap lejött egy faluba, és elvitte egy gyönyörű szép fiú arcát. Egy sárkány azonban ellopta és tömlöcbe zárta a Napot - ezen a napon minden és mindenki elszomorodott. A madarak nem énekeltek, a források elapadtak, a gyerekek elfelejtettek nevetni. Aztán egy ifjú elhatározta, hogy megmenti a Napot. Útja három évszakig tartott: nyáron, ősszel és télen át. A sárkány kastélyához érve napokig küzdöttek, míg az ifjú legyőzte a gonoszt, azonban ő sem élte túl a harcot: habár kiszabadította a Napot és ezzel újjáélesztette a természetet, de ő is elvérzett. Ahol pedig piros, meleg vére csíkokban folyt a havon és megolvasztotta azt, kinőttek a hóvirágok - a márciuska zsinórjában a piros a vért, a fehér a havat és a hóvirágot jelenti. A román néphagyomány szerint a március elsején felvett márciuskát a kakukk megszólalásáig, a cseresznye virágzásáig vagy a fecskék érkeztéig kell hordani: ezután sem kell eldobni, hanem virágos ágra kötni, ahol a levelek lehullásáig kell tartani, hogy szerencsét hozzon egész évben.
Ezzel együtt a piros és a fehér hagyománya jóval túlmutat a román vagy a bolgár kultúrán: a kutatások szerint már a 32.000-25.000 évvel ezelőtt élt crô-magnoni emberek is piros és fehér kövekkel ajándékozták meg egymást tavasszal. A piros a tűz, a vér, a nap, azaz a női termékenység, a születés és az élet szimbóluma volt, míg a fehér a felhő és a hó tisztaságát, a férfiak bölcsességét jelképezte. A két szín későbbi összefonódása a férfi és a nő összefonódását jelentette.
Öt különböző asztalon öt különböző alapanyagokkal dolgozhattak a gyerkőcök: fát festettek, bőrt díszítettek, gyöngyöt fűztek, szappant készítettek, nemezeltek. Mindezt egyetlen céllal: hogy a márciuskával kis örömet szerezzenek anyunak, nagyinak, testvérnek. És persze az alkotás öröméért.
